2013. október 31., csütörtök

Chapter One°

2013.03.20., Hétfő                          London
Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, és késznek nyilvánítottam magam. Letipegtem a lépcsőn, elraktam egy doboz cigit a táskámba, bezártam az ajtót, s elindultam. 
Nem volt nehéz taxit fognom, ezért hamar a megbeszélt helyre értem. De még így is késtem. Ruth már rég várt.
- Hol a fenében voltál? - kérdezte két puszi közt. - Mindjárt megfagynak a lábaim. 
- Sajnálom, elszaladt az idő. Egyébként nagyon csinos vagy.
Ruth mint mindig, csodásan festett. Natúr sminkje és vállára omlott haja tökéletesen kiemelték arcának gyönyörű vonásait. A ruhával sem vitte túlzásba, egy egyszerű térd felé érő vastag pántos koktél ruhát viselt. 
- Köszönöm. - mosolygott kedvesen. - De te sem panaszkodhatsz. - kacsintott.
 Lassan elindultunk a kedvenc szórakozóhelyünkre, a Fabric Club-ba. 
A buli már javában tartott. Mindenhol őrült fiatalok tombolnak, vagy épp szobára mennek. 
Leültünk a pult melletti székekre, és megrendeltük az első italunkat. Ruth egy laza koktélt kért, még én egyből belevágtam a közepébe. 
A negyedik pohár martinim után már nem igen érdekelt, hogy hogyan, és kivel táncolok. Egyszerűen csak adta magát az egész. 
Egyszer a meleg kezek eltűntek a derekamról, a fiú a hátam mögül pedig lelépett. Vállat vonva táncoltam tovább, egészen addig, amíg  egy újabb tenyér meg nem pihent rajtam, bár ezúttal a fenekemen. Kíváncsian fordultam meg, hogy jobban szemügyre vegyem a partneremet. Magas, erős termetű fiatal srác, göndör hajjal.  Odahajolt hozzám, hogy súgjon valamit a fülembe. Leheletén éreztem a nem kevés alkohol szagát, de nem törődtem vele, mert én sem voltam más helyzetben. Nyilvánvalóan mindketten be voltunk rúgva, nem is kicsit. 
- Rohadt dögös vagy.
Ajkait a nyakamra tapasztotta, én pedig erősen beletúrtam barna fürtjeibe. 
- Akarlak.. - morogta miközben a hátamat simogatta.
- Mi lenne, ha elmennénk  innen.. Mondjuk hozzám? - kérdeztem kacéran.
- Ez egy remek ötlet. - kacsintott, majd rácsapott a fenekemre.


- Nem bírom tovább, siess már. - mormogta, miközben a lyukba próbáltam beilleszteni a kulcsot. Pár pillanat elteltével sikerült kinyitnom az ajtót.
Zihálva döntött le a kanapéra. Ajkait folyamatosan a nyakamra tapasztotta, úgy próbálta meg lerángatni magáról a nadrágját. Végül egy rántással lehúzta magáról a bokszerrel együtt.
Gyorsan lekaptam magamról a ruhát, aztán kezdődhetett a buli.

Másnap a megszokottnál rosszabb fejfájásra ébredtem. Ráadásul a kanapén, egy ismeretlen, pucér fickó karjai közt. Rémületemben véletlenül legurultam a földre, amit hangos nyögéssel díjaztam.
Mire rájöttem, hogy teljesen meztelen vagyok, a fiú már kezdett ébredezni. Magamra kaptam egy pólót, ami valószínűleg az övé.
Lassan kinyitotta a szemeit, és értetlenül rám nézett.
- Hol a francban vagyok?
Kérdésére nem válaszoltam, csak a kezébe nyomtam egy pohár vizet és egy Algopyrint. Hálásan bólintott, miután elfogadta a gyógyszert.
- Ki vagy te? - kérdeztem, mire kínosan felnevetett.
- Harry vagyok. Tudod, akivel tegnap éjjel lefeküdtél.
- Nem biztos hogy lefeküdtünk. - ráztam meg a fejem. Na jó, kit akarok becsapni. Tuti, hogy lefeküdtünk. Még is mit csináltunk volna egy kanapén, pucéran? - Vagy.. Talán.
Mosolyogva megrázta a fejét. Hmm. Pont úgy mosolygott mint.. Te jó ég! Ruth! Teljesen ki ment a fejemből! Gyorsan felhívom, gondoltam.
A hetedik kicsöng után végre felvette. Hangjában tisztán érezhető volt az idegesség.
- Hol a picsában voltál? - kiabált a telefonba.
- Ruth, tudod.. Egy kicsit becsíptem, aztán..
- Tudod mit, nem érdekel. De legalább szólhattál volna, ha lelépsz!
- Elfelejtettem, ne haragudj.
Amíg én a barátnőmtől esedeztem bocsánatért, a srác felöltözött. Mindent felvett, kivéve a pólóját. Hoppá.
- Most.. Le kell tennem. - dadogtam. - majd hívlak. És még egyszer bocsi. Szia.
Kinyomtam a telefont, és a srácra néztem. Vigyorgott, ennek köszönhetően pedig előbukkantak az arcán a gödröcskéi. Gyönyörű zöld szemeivel a lábaim és a melleim pásztázta, mire az arcom pírbe borult.
- Odaadnád a pólóm? - szólalt meg néhány másodperc elteltével.
- Pe..Persze. - bólintottam zavartan. Felszaladtam a szobámba, és átvettem Harry pólóját.

- Kösz. - mondta, mikor a kezébe nyomtam a pólóját.
- Nincs mit.
- És, mi a te neved, gyönyörűm?
- Enelyse. Enelyse Newman.
Ez elképesztő. Hihetetlen, hogy ez a srác,akit még csak nem is ismerek, egy szóval le vesz a lábamról.
- Hogy lesz tovább?
- Ezt hogy érted? - ráncoltam össze a homlokom.
- Csak egy éjszaka volt? - röhögte. - Vagy esetleg megadod a számod, és talán felhívlak - ahogy beszélt, egyre közeledett felém. Mikor már szinte 5 centi sem volt köztünk, ajkait a nyakamra tapasztotta, s szívni kezdte azt. Hangosan felnyögtem, és körmeimet a fenekébe mélyesztettem.
- Na, csak óvatosan. - dörmögte a hajamba. - Az előbb még nem voltál ennyire merész. - suttogta a fülembe. Meleg lehelete csiklandozta a nyakam, mire halkan felkuncogtam.  Kibújtam ölelése közül, hogy keressek egy tollat. Egy perc elteltével már a számomat firkantottam izmos karjára.
- Megismételhetnénk. - mosolyogtam rá.
- Ezt én is így gondolom. - a szemeiben valamiféle csillogást fedeztem fel. Ez a fiú rejtélyes, nagyon is rejtélyes. Sejtem, hogy nem az, akinek mutatja magát. Legalábbis a perverz, rossz fiús külső mögött, valami egészen más rejlik.  A tekintete tele van érzelmekkel, mintha csak az előbb beszéltem volna meg vele a gondjaimat. Ő afféle, 'lelki szemetesláda' lehet, akinek a hozzá közel állók bátran kiöntik a szívüket.

________________________________________________________________________
Nos, ennyi lett volna az első fejezet. Tudom hogy rövid, meg minden, de nem akartam sokáig húzni.. :D Komikat és feliratkozókat kérek, most. :D De komolyan, ha van időd és energiád, na meg ha tetszik a blog, iratkozz fel és komizz. Sokat jelentene :3
Kövi rész hamarosan. <3

2013. október 29., kedd

Prológus/Előszó

Szép, napsütötte napra ébredtem. Ez a napom is úgy kezdődött, ahogy a többi. Felkeltem, megmosakodtam, rendbe szedtem az arcom, felöltöztem, s gépemet a nyakamba véve indultam a közeli erdőbe.
Miután csináltam pár képet, gondoltam elmehetnék egy parkba, de csak a változatosság kedvéért.  Nem szeretek buszozni, ezért inkább sétáltam. Az út felénél kivettem a farmersortom zsebéből egy cigis dobozt, kivettem egy szálat, és rágyújtottam. Tudom, nem szép szokás, de ez van. Mostanában annyira sokat stresszelek a munka miatt, ez az egyetlen dolog, ami megnyugtat.
Fél nyolc. - gondoltam, mikor a karórámra pillantottam.
Eloltottam a cigit, majd egy kukába dobtam. Leszedtem a lencsevédőt a gépről, s nekiláttam a fotózásnak.
Már elég régóta fényképezhettem, mikor valaki nekem jött, a kamera pedig kiesett a kezemből.
- Bassza meg! - káromkodtam jogosan, mikor láttam, hogy eltört. - Kösz bazdmeg, most vehetek egy újat! - kiabáltam a fiú után. Az egy pillanatra hátranézett, összeráncolta a szemöldökét, visszafordult, és továbbment. Kedves srác, mondhatom.
Felvettem a kamerát, kivettem belőle a memóriakártyát, majd a gépet kidobtam.
Hazafelé rágyújtottam még egy szál cigire.
Sóhajtozva dőltem le a kanapéra, miközben a cipőmet rugdostam le magamról.
Egészen elmélyedtem a tévé agyzsibbasztó világában, annyira, hogy észre sem vettem, hogy ma még semmit sem ettem. Bementem a konyhába, levettem a polcról egy banánt, és elkezdtem meghámozni.
Lehajoltam, hogy kidobjam a banán héját, mikor pillantásom véletlenül a mérlegre esett. Haboztam pár pillanatig, aztán rávetettem magam, s ráálltam a mérlegre. Féltem, mi lesz az eredmény. Ha 50 kilón alul vagyok, nagy a baj.
51,3.
Hatalmas kő esett le a szívemről.
Elfogyasztottam a banánt, majd felkullogtam a hálómba.
1 éve élek külön a szüleimtől. Azóta lakom Londonban, mióta elkezdődött az egyetem.
Kitártam a szekrényem ajtaját, hogy egy kényelmesebb nadrágot keressek. A keresés közepette megpillantottam egy koktél ruhát.
Istenem, milyen rég voltam bulizni.
Ábrándjaimat elhessegetve vettem ki egy mackónadrágot a szekrény aljából. Hirtelen megrezzent a telefonom, mire annyira megijedtem, hogy bevertem a polcba a fejem.
- Bakker. - ültem le az ágyra.
Ruth küldött SMS-t.
Hey, Eny! Mi lenne, ha ma elmennénk bulizni? Tedd félre a gépedet, és vaduljunk! Rád fér a kikapcsolódás! ;) xx

________________________________________________________________________

Hát, ennyi lenne a prológus. Tudom, nem nagy szám, de azért remélem tetszik nektek.
 Van valaki, aki esetleg hallott a H.S blogdesign blogomról? Azt sajnos törölnöm kellett. Nem mondom meg miért, amúgy is, aki kíváncsi hamar megöregszik.
Ez amolyan 'blogpótló' blog. Természetesen nem azért csináltam, mert a H.S Blogdesign-et töröltem. Úgy értem nem csak azért. Ez a blog már régebb óta készülőben volt.
És most jön a régi nóta, feliratkozni, komizni ér stb stb. Ha van időd és energiád, megihatnád a véleményedet. Tényleg, sokat jelentene.
Nincs komihatár, szerintem ez hülyeség. Ha valaki ír, akkor az ne másnak, hanem magának írjon. Az írást nem kényszerítik senkire, mindenki magától kezd bele a dologba.
Szóval. Nem szaporítom tovább a szót, további jó blogolást és olvasást mindenkinek. Első rész hamarosan.